Istenfogalmunk meglehetősen zavaros képet mutat, és a kép tisztázását dogmatikus vonások nehezítik.
Istent – szegényes képzeletünk folytán – emberi tulajdonságokkal ruháztuk fel, pedig ezek a tulajdonságok csak ott léteznek, ahol mi vagyunk, és egyáltalán nem igazak Istenre nézve. Az Univerzum számunkra többnyire azt jelenti, amit a teleszkópokkal látunk.
Isten (a Teremtő) jele valójában abban a mesterműben is megtalálható, ami maga az emberi DNS. (A jel utal a Teremtőre).
Az Írás mondja, hogy háború volt az angyalok között. „Az Írás mondja”? Isten vagy ember írta? Kryon szerint: „Nem létezett olyasmi, hogy angyalok közötti háború, és nem is fog. Odaát nincs dualitás, sem háború, és nincs küzdelem sem. A dualitás a szabad választást képviseli. Ez az a dualitás, amely az emberiség számára fennáll a Föld nevű bolygón, és nincsen semmi köze ahhoz, amit ti Istennek neveztek. Nincsen semmilyen gonosz angyal, aki a lelkedet akarja megszerezni. Amikor pedig az ördögöt okoljuk, éppen az ember az, aki hatalmat ragadott magához egy nagyon mély és alacsony szinten”.
Úgy szól az elmélet, hogy a fátyol túloldalán jutalmat vagy büntetést kapsz. Ezt hiába várod, mert nincs jutalom se büntetés. Ez egy teljesen más kultúra. (Emlékszel a gyilkos férj túlvilági élményére?) A fátyol földi oldalán bármit megtehetsz, de odaát nem így folytatódik.
Tegyük fel, hogy egy gyilkos kerül odaátra.
A lelkeket Hozó-Vivő (a Kaszás) így ír erről:
„Ha a lélek gyűlöletből ölt, akkor elhozom őt, s átadom az őrangyalnak. Ekkor ez a lélek végignézi az életét, mindent lát és átérez, ami abban megtörtént, a gyilkosságot is. Ez a tett, ez a gyilkosság meggátolja a lélek szellemi fejlődését. Jelenleg nem léphet tovább. Ez a lélek szüntelenül szembesül a képekkel és benyomásokkal, amelyek az öléskor játszódtak le; és ez a pokol, ha ezt a szót akarod használni. Aztán azzal folytatódik, hogy ez a lélek most megtanulja vétkét teljesen tudatosítani. Őt sok esetben szembesítik azzal az emberrel, annak az embernek a lelkével, akit megölt. Ekkor megoldó beszélgetéseket folytatnak fényes lények támogatásával. A lelket nem száműzik, ha hajlandó tanulni. Ám ha nem hajlandó, és nem hallgat a szellemi kísérőkre, akkor megmarad a gyilkosság képei közepette, hasonló rezgésszintű lelkek társaságában. Senkit sem ítélnek el. Minden a lelken belül van. Az úgynevezett pokol őbenne rezeg, égeti őt, a képek sorvasztják a lelket. A lelken múlik, hogy rádöbbenjen, megbocsásson, kiegyenlítsen. Ez az adás és elfogadás törvénye”.
Isten nem büntet és nem jutalmaz! Nem bosszúálló és nem bíráskodik! A büntetés és a pokol csak az emberi nyelv és gondolkodás és megfélemlítés eszközei.
Kryon írja: „Isten ma, holnap és mindörökké ugyanaz, de az Istennel való kapcsolatunk felfedezése úgy változik, ahogy a fény egyre világosabb, nagyobb erejű lesz”.
Az Isten utáni vágy beléd van építve. „A DNS lánc miden egyes lácszemére Isten neve van pecsételve …”. Itt Kryon Gregg Braden Az isteni kód című munkájára utal.
Hasonlóan zűrzavaros Jézus-képünk is. Tanításai nagy részét értelmezték és újraértelmezték, átdolgozták és mondanivalóját elferdítették, hogy Jézusból istenséget faragjanak. Ő azt hirdette, hogy akkor juthatunk a mennyek országába, ha tanításai szerint járunk el. Mondanivalójával ellentétben ma már úgy szól az üzenet, hogy Jézus imádásán keresztül vezet az út Istenhez. Így hamisítja meg az ember az igazságot, hogy olyan tartalommal töltse meg, amely inkább megfelel elképzeléseinek, vagy amelyet így kíván közölni másokkal manipulálásuk érdekében. (És gondold csak végig a pásztor és a nyáj hasonlatot is!)
Isten és Jézus – bármilyen is vagy, bármit csinálsz – csak egyetlen dolgot tesznek veled: fenntartások nélkül és végtelenül szeretnek. Ezt nehéz felfogni földi elmével.
Sok hívő keresztényt megbánthatok ezekkel a sorokkal, bár ez nem áll szándékomban. Egyre többen vannak, akik elhagyják hitüket, de legalább is mellőzik annak külsőségekben történő gyakorlását. Ne csodálkozz rajta: kinek lehet vonzó a halálos bűn kategóriája, vagy egy olyan jövőkép, amely tisztítótűzről és végítéletről szól? A hívők kifejezik és kifejezték véleményüket a távolmaradással és számuk egyre növekvő csökkenésével, így ideje lenne a keresztény egyházak ébredésének. Ideje lenne néhány alapvetően téves egyházi dogma felülvizsgálatának, ideje lenne feltárni a valódi okokat. De nem teszik meg időben, ezért súlyos válság következik számukra. Az Egyház elszenvedi katarzisát, majd csak azután jöhet a megújulás…
* * *
Isteni entitások
Az előzőekben gyakran hivatkoztam Kryonra, a mágnesség mesterére, AF-re, aki a Fellebben a fátyol című könyvet „diktálta”, vagy Tóbiásra, aki a New Age szellemiségét értelmezi számunkra. Kryon szerint megszámlálhatatlanul sok égi entitás létezik, akik nevében így nyilatkozik: „Isten vagyunk”. Ilyenek az arkangyalok, és ilyen lehet maga Jézus (Jézsua Ben Juszef) is, a szeretet mestere, az égi Shananda-családból.
Képességeik felfoghatatlanok számunkra, de ezekről ezúttal csak annyit, hogy játszi könnyedséggel gyakorolják a szellem felsőbbrendűségét az anyag fölött.
A kérdés számunkra most az, hogy milyen a kapcsolatuk Istennel? Mit jelent az, hogy „Isten vagyunk”?
Emlékezz az emberre vonatkoztatott hasonlatra: „Isten bennem van, és én része vagyok Istennek, mint tenger a cseppben és csepp a tengernek”. Hermész Triszmegisztosz szerint pedig: „Amint fent, úgy lent”…
Gondolhatjuk-e fentiekből is következően, hogy ezek az Isten-entitások szellemi síkon tökéletes egységet alkotva végzik a dolgukat, átfogva tevékenységükkel a teljes Univerzumot, teljes egységben Istennel? Lelkünk és szellemünk pedig értelemszerűen kihagyhatatlan ebből az egységből. Így közelítve az összefüggéseket, emlékeztetlek a kijelentésre: „Minden egy!”
Igen. És az egység neve: ISTEN.
Így válik számunkra is érthetővé, és mégis szinte felfoghatatlanná az EGY fogalma, és az Univerzum bölcsessége.
Egyszerre nevetségessé válik jelen Isten-fogalmunk, csakúgy mint a különböző vallások és felekezetek Isten képe, vagy a materialista világkép haláltusája.
